A csendmeditációs környezetben a lelkigyakorlat során az ember kilép túlhajszolt életmódjából és lehetősége nyílik az elmélyülésre, a benne zajló gondolatok, érzések alaposabb feltérképezésére.
Hétköznapi életünkben gyakran éppen ez a két dolog a legnehezebb: átélni legmélyebb érzelmeinket (melyek gyakran fájdalmasak), és nem destruktív módon reagálni rájuk. Az össznépi lótás-futásban hatékony érzelemelfojtó mechanizmusok fedik el lelki fájdalmainkat, szorongásainkat: elhallgatás, munkamánia, dohányzás, alkoholizmus, kábítószerezés, anorexia, bulimia és más étkezési zavarok, kapcsolati függőség és megannyi egyéb „mánia“. Hogy ezek mennyire nem sikeresek, azt a különféle, testi-lelki egészségi állapotunkat feltérképező statisztikák jól tükrözik.
A volt apácazárdában sokak rohanó életmódjával ellentétben ezért igen egyszerű napi programot követnek. Kora hajnaltól késő estig meditációs gyakorlatokat végeznek a résztvevők. Ennek során a kolostorhoz kapcsolódó kápolnában negyvenöt perces ülőmeditációk, és szintén háromnegyed órás sétáló meditációk váltogatják egymást folyamatosan. Mindezt csupán a három főétkezés és a napi egy órányi munka-meditáció (házi-, és kerti munkák, mely által az ott tartózkodás jóval kevesebbe is kerül) szakítja meg. E tevékenységek is csendben zajlanak és szerves részét képezik a tíz napos meditative életformának.
A legtöbben önálló szobát kapnak, mely egyszerű, de hangulatos. Mindössze egy ágy, egy asztalka, egy fotel (a kápolnára nyiló ablak felé fordítva) és egy kicsiny mosdó jelenti a berendezést. Valamennyi lakószobában egykoron a kolostor apácái laktak, akik imádkozni jártak a ma közös meditációra használt kápolnába. A kolostor épületét körülölelő kertben a nagyjából félszáz apáca nyughelyéül szolgáló, és az önkéntes kertészek által csodaszépen karbantartott sírkert található.
Az elvonulás megkezdése előtt a résztvevőknek el kell fogadniuk öt alapelvet: az élet minden formáját tiszteletben tartják (például a bosszantó rovarokét is), csak azt veszik magukhoz, amit önként nekik adnak, tartózkodnak a szexuális érintkezéstől, a tudatot megváltoztató szerek használatától (alkohol, drog, stb.), és a beszédtől. Ezektől eltekintve a Gaia House házirendje más spirituális centrumokhoz képest meglehetősen liberális. A jógik maguk dönthetik el, hogy hányszor és mikor vesznek részt a közös spirituális gyakorlatokon. A minden nap este nyolckor kezdődő úgynevezett Dharma beszéd során elhangzottak alapozzák meg a másnapi meditációs gyakorlatok gondolati magvát, és ekkor jelöli ki a tanár a teljesítendő feladatokat is. Az első napokban a meditációs technikára összpontosítanak: a részvevők figyelik, ahogyan ki- és belélegzenek. Ilyenkor arra is kell figyelni, hogy a légzés követése közben milyen gondolatok és érzések bukkannak fel a lélek rejtett zugaiból.
Szinte minden vallás ismeri a meditáció, a lelki gyakorlat ősi hagyományát, melynek csodálatos, testet, szellemet megújitó hatása van, s elősegiti a belső egyensúly és béke létrejöttét, mely különféle meditativ hagyományok más-és másképpen hívnak: a Nagy Béke, az Isteni Jelenlét, az Igazi Én Felfedezése, a Lélek Virágzása-Kiteljesedése, a Második Születés, Kozmikus Tudat, Megvilágosodas, Közvetlen Tudás, Nirvána. A csendmeditációs elvonuláson bár kizárjuk hétköznapi életünket, pszichénket mégsem hagyhatjuk otthon, és a teljes csendben, a szokásos hárítási módszerektől megfosztva mindazzal, amit a jógi odahaza a szőnyeg alá söpört, most teljes valójában szembesülhet.
Önmagunkkal csendben együtt lenni: nos, ez az egyik legnagyobb kihívás.
