Az első globetrotterek, azaz világjárók az Egyesült Államokból „mentek világgá” – ők voltak a baby boom generáció nyugdíjkorhatárt elért tagjai. E korosztály, jelentős részben a hatvanas-hetvenes évek hippijei és radikális társadalmi mozgalmainak aktivista tömegei energikusságukkal, tömegükkel és persze fizetőképességükkel nyugdíjazták a “nyugdíjas” (retiree) szót az amerikai szóhasználatban, és vált gyakoribbá a “senior”, ami nagyjából a mi szépkorú kifejezésünk megfelelője - bár nálunk is hódít a „szenior” elnevezés. Az amerikai turisták trade mark stílusukról mindenhol ugyanúgy felismerhetőek, mint japán társaik: vászonnadrág, galléros póló és kényelmes sportcipő a viselet. De mi a helyzet globetrotterek honfitársainkkal?
Mostohagyerek-e az világjáró ötven felett?
A tapasztalatok szerint a reklámszakma ezt a korosztályt egységesnek tekinti, noha korántsem az, és úgy képzeli, hogy legfeljebb a gyógyhatású készítmények, és a gyógyászati segédeszközök érdeklik őket. Mostohagyerekként kezeli, mindig úgy mutatja be, hogy nagymama vagy nagypapa, személyiségét-vesztett, egyéniséggel nem rendelkező személyeként, aki leginkább betegségekkel, szellemi leépüléssel küzd, gyámolítani kell. Ez hibás megközelítés és nem tart lépést korunk valóságával. Nem csak nagymamákról és nagypapákról kell beszélni, hanem nőkről és férfiakról és családokról. Egyre tovább élünk és az érett, „ezüst” éveket egyre tartalmasabban és aktívabban akarjuk leélni, a teljesség igényével.
A 60 + korúak mára kiléptek a klisé-szerepekből és egyre nyitottabbak a világra, egyre több saját, önálló vágyuk van, s ideje, hogy a média, a reklámszakma, és turisztikai szolgáltatók is felismerjék ezt. Tőlünk nyugatabbra ezt már tudják, s azt is, hogy az 50 feletti célcsoport egy új üzleti forrást jelent minden országban, már csak számosságánál fogva is. Ma már többen vannak a hatvan év fölöttiek, mint a tizennégy év alattiak, ami önmagáért beszél. Az unióban 2050-ig a 69−75 év közötti idősek 25−26 millióval lesznek többen. Magyarországon három millió a hatvan év feletti lakosság száma, ez a lakosság egyharmada. Ez a generáció nemsokára Magyarországon is a fogyasztók egyharmadát teszi majd ki,
Az ezüstgeneráció azonban ma Magyarországban még mindíg szinte tabutéma. Előítéletek szerint az ötven fölöttiek félnek a bankkártyáktól, nem mozdulnak ki otthonról, nem költenek, félnek az internettől, prűdek és nem foglalkoznak a külsejükkel. És hogy mit fogyasztanak? Műfogsorragasztót, inkontinencia betétet, prosztatagyógyszert, porcerősítőt, életjáradékot, idősotthont. Pedig ez a generáció a lázadó generáció, amely kikéri magának az előítéleteket.
Turisztikai szakemberek rámutatnak, hogy külföldön jóval komolyabb pénzt hoz a konyhára a turizmus, mint hazánkban. Míg a kinti utazásvásárokon külön is megcélozzák az ötven év feletti korosztályt, addig nálunk a vendégeket egységes masszaként kezelik. Pedig az ötven év feletti magyar lakosság mintegy fele rendelkezik az utazásokhoz szükséges megtakarításokkal – és szívesen is költ erre. Az 50 feletti korosztály élethelyzetére jellemző, hogy gyermekeik általában már kirepültek, önállósodtak, így több idejük és anyagi forrásuk jut az addig leginkább háttérbe szorult saját igényeik, vágyaik kielégítésére. Ilyenek lehetnek egy új autó vásárlása, vagy lakókörnyezetük megújítása, de jelentős részük költ utazásra, wellness-programokra. Ennek megfelelően szívesen vennék az utazási irodák nekik szóló, speciális ajánlatait.
Az ötven felettiek számára egyre több a lehetőség. Egyre több az ötvenen felüliekkel foglalkozó portál, iroda és szövetség, ahol célzottan szerezhetjük be információinkat. Ilyen szövetség többek között például a Budapesti Nyugdíjasok Szövetsége is, melynek színvonalas rendezvényei és a nyugdíjasok „beskatulyázása” ellen küzdő szelleme emelik ki a többi hasonló szervezet közül, de hasonlóan „harcos” stílusú az Öreg a nénikéd! weboldal (oreganeniked.hu) szerkesztőgárdája és hangvétele is, amely rögtön a bemutatkozásnál így üdvözli az olvasót: „ötven éves idén a táncos lábú Michael Flatley, az első videójáték, a csodálatos testű Sharon Stone, a NASA űrkutató bázisa, a csa-csa-csa, az olykor botrányt keverő énekesnő, Madonna, a Barbie baba, a hullahopp, a jazzmuzsikus Tony Lakatos, vagy éppen Friderikusz Sándor. És ez csak az ötven felettiség kezdete. Mert sokan vagyunk, mi, kedves írók, olvasók és beszélők, akik úgy gondoljuk, hogy ami előttünk van – az élet.”
